süketítő
süketítő [e] melléknév -n v. -en [e], -bb, (régies) siketítő (gyak. túlzó)
Olyan erős <hangjelenség>, amely a hallóérzéket túlságosan igénybe veszi, szinte megsüketíti az embert; elviselhetetlenül, idegesítőn hangos, lármás. Süketítő dörgés, lárma, moraj, ordítás, robaj, zaj. Borzasztó siketitő csattanással… Ketté hasadt, megnyilt a föld alattam. (Vajda János) A süketítő harci lármába belevegyült egy-egy bőgés. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) A kisebb hírlapok … siketítő diadalrivalgásba törtek ki. (Herczeg Ferenc)
