senki
senki [ë] névmás és főnév
I. névmás, általános (főnévi) -t, -je [e] <Egyszavas mondatként v. tagmondatként más tagadószó nélkül is, többszavas mondatban rendsz. második v. esetleg harmadik tagadó, ill. tiltó jeletésű szóval v. (ritka) más tagadó- ill. tiltószóval és is nyomósító szóval. Fokozva: senki, de senki.>
1. Egy személy sem, semmiféle személy. –11 <Magában, egyszavas mondatként, ill. tagmondatként.> [Ki volt itt?] – Senki. –12 <Más tagadó v. tiltó jelentésű szóval, ill. szavakkal együtt.> Senki sem bár vele v. nem bír vele (sem); senkiben sem bízik v. nem bízik senkiben [se(m)]; senkinek sem vét v. nem vét senkinek [se(m)]; senkire sem szorul v. nem szorul senkire [se(m)]; senkitől sem fél v. nem fél senkitől (sem); senkivel [se(m)] cserélne); senkivel [se(m)] törődik; sehol senki. Senki sem hitte volna. Nem tartozik senkinek. Nem látott a közelben senkit. Nem búcsúzott el senkitől sem. Ne higgye senki! Nem hiszem, hogy senki se gondolt volna rá. Nála nincs senki boldogabb. Nincs itt a közelben senki. Senki sincs a szobában. Sohase jön ide senki. Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sírna senki. (Petőfi Sándor) Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez. (Petőfi Sándor) Megkönnyezetlen senki se hagyja. (Arany János) Félrevonulok e mellékszobába, hol senkinek se leszek útjába. (Csiky Gergely) Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek. (Ady Endre) –13 (ritka, irodalmi nyelvben) <Tagadó v. tiltó értelmű szóval és is nyomósító szóval.> Az ebédre nem kell senkit is megvárnom. (Petőfi Sándor) Emberismeretben senkivel is nem cserélek. (Tolnai Lajos) || a. Senki más v. más senki: a szóban forgó személyen kívül más személy nem. Ezt senki más nem tehette, mint Pista. Testvérein kívül nem hívott meg senki mást. Senki(nek) másnak nem mondanám, csak neked. Tamás Boldog, dicső, mint senki más! (Arany János–Burns-fordítás) || b. <Utána következő főnévvel v. főnévi értékű jelzős szerkezettel, jelzőként vagy értelmezettként felfogva:> a főnévvel v. a jelzős szerkezettel jelölt személyek közül egy sem. Senki áruló ne férkőzzék ide. Senki dolgos embernek kára ne legyen. Kis lakomban .. . senki eleven ember nincsen. (Vas Gereben) || c. (népies) <Utána következő birtokszóval:> a birtokszóban megnevezett fajtából egy sem. Juci lányom … nem fog szurkos fonalat fonni senki vargájának. (Jókai Mór) Esküvel … fogadta, hogy nem fog ő beleszeretni senki férfiába. (Jókai Mór) || d. (népies, bizalmas) Senki (ember)fia: egyáltalán senki. Nem cserél senki fiával. Senki fiára is többé nem szorulok. (Petőfi Sándor) Nem is tanácslom senki fiának. (Jókai Mór)
2. A jelenlevő, az említett v. a tekintetbe vehető személyek közül egy sem. Közülük senki. A családban senki sem beteg. Senki se mozduljon! Tudtommal senki sem akart katona lenni közülünk. (Mikszáth Kálmán) || a. <Árverésen:> Senki többet: nem ígér egy árverező (II. 1) sem többet. Senki többet, először is, másodszor is, harmadszor is, kiáltja a dobos. (Vas Gereben) || b. (ritka) Két fél közül egyik sem. És a csatamező senkié maradott. (Arany János) || c. Senki földje: a) a harctéren a két ellenséges arcvonal közötti sáv, amelyet egyik fél sem tart megszállva; b) gazdátlan, birtokos nélküli föld.
II. névmás, általános (melléknévi)
1. (néha fokozva is) (ritka) Jelentéktelen, semmibe (sem) vett <személy>. Cseng az élet, hadd örüljön Egy senki, egy senki úr, Egy víg, szerény valaki. (Ady Endre) Porrá paskolt a suta Sors Én voltam a senkibbnél senkibb. (Ady Endre)
2. Értéktelen, hitvány <személy>. Senki ember. Véres, szörnyű lakodalomba | Részegen indult a Gondolat, Az Ember büszke legénye, | Ki, íme, senki béna volt. (Ady Endre)
III. főnév -t, -je
1. A társadalomban v. bizonyos más személy(ek) szempontjából semmibe (sem) vett ember. Milyen hatalmas volt, s most senki. Számomra ő egy nagy senki. Mikor az elnyomottak, a senkik, Jajdulva, fegyverkezve jönnek, Az Isten jön és millió árnya Méhébe halt erőnek és örömnek. (Ady Endre) Nagyanyám … nem akarta elfogadni, hogy ő letört senki. (Móricz Zsigmond) || a. Szellemi, erkölcsi szempontból értéktelen, jelentéktelen ember. Mit vársz ilyen senkitől? Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember. (Ady Endre) Ha az iskolában nem volt jó bizonyítványom, [apám] felhúzta a szemöldökét, s rám csudálkozott: „Minek hagyod magad ilyen senkiktől leveretni?” (Móricz Zsigmond)
2. <Birtokos személyraggal, csak tagadó mondatban:> egyetlen olyan ember sem, aki a szóban forgó személlyel rokoni v. egyéb közelebbi kapcsolatban volna. Nincs senkije. Én nem vagyok neki senkije: nem vagyok sem rokona, sem barátja. Járok az utcán. Lóg a kabátom. Nincs senkim a földön. Rokonom a kő. (Kosztolányi Dezső) || a. Egyetlen olyan személy sem, akit a szóban forgó személy vmely célra kiszemelt. Nincs senkim erre a feladatra.
