sejtelem
sejtelem [e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
1. (választékos) Homályos, ösztönös tudat vmi ismeretlenről; előérzet. Sejtelmek gyötrik. Rossz sejtelme támadt. Nem csalt a sejtelme. Ez egyelőre csak sejtelem, nem bizonyosság. A levegő meg se lebben, Minden alszik … . és a lelkem Ring egy méla sejtelemben. (Vajda János) Riminszky felrúgta az ajtót …, mert gonosz sejtelmei voltak. (Krúdy Gyula) A kezem reszket, mert amit láttam … kísérteties, minden képzeletet százszor felülmúló tökéletességgel igazolta sejtelmemet. (Karinthy Frigyes)
2. (Halvány) sejtelme sincs (vmiről): a) egyáltalában nincs tudomása vmiről. Sejtelmem sincs, hogy hova tűnhetett. Halvány sejtelmem sem volt, hogy hány óra lehet. Még haltenyésztésről szóló könyvet is vettem, noha sejtelmem sem volt róla, hogy van-e ott víz vagy nincsen. (Gárdonyi Géza) Senkinek fogalma, sejtelme … se volt, hogy e percekben mi volt Bécsben. (Móricz Zsigmond); b) egyáltalán nem ért hozzá, semmi szakértelme sincs vmihez. Sejtelme sincs róla, hogyan kell tanítani.
Szóösszetétel(ek): 1. sejtelemterhes; 2. balsejtelem; halálsejtelem.
