sejdít
sejdít [ej tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni), (tájszó, régies) sajdít -ott, -son; -ani (-ni) (régies, irodalmi nyelvben)
Bizonyos jelekből halványan sejt v. sejteni kezd, előre gyanít, valószínűnek tart, vmit, ritk. vkit. Jól sejdítette. Sejdítve zeng az énekes Jobb sorsot és hazát. (Kölcsey Ferenc) Összeszedé erejét mégis, a szívére tapintván A lánynak, dobogásából sajdítja, hogy él még. (Vörösmarty Mihály) Rám gondol, szántván, a paraszt; | engem sejdít a munkás teste | két merev mozdulat között. (József Attila)
Igekötős igék: megsejdít.
sejdítés; sejdített; sejdíthető; sejdítő.
