segélykiáltás
segélykiáltás főnév
Bajba, veszedelembe került embernek segítségért való kiáltása. Éles, hangos, kétségbeesett, rémült segélykiáltás. Segélykiáltás hallatszik az éjben. A segélykiáltásra előfutott az őr. Meghallották a segélykiáltást. Ott remeg a szép nő, – nem üvölt, nem jajgat, Segély kiáltásra nem nyit zajos ajkat. (Arany János) Sietett menekülni a mellékajtón, s segélykiáltásaival lármázta fel a házat. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Dehogy hallják meg a nyomor segélykiáltását. Felfordult világ ez, mely nem egykönnyen fog észre térni! (Ady Endre)
