segél
segél [e] ige -t, -jen [ë], (ritka) segéll -eni [e] (régies)
1. tárgyas Anyagilag, szellemileg v. erkölcsileg segít vkit. Amiből a Tekintetes Úr, maga megszűkülése nélkül segíthet: … méltóztassa azzal segélleni csekély voltomat. (Csokonai Vitéz Mihály) Hogy is hívják no, segéld kimondani … (Vas Gereben) || a. tárgyas (Isten engem) úgy segéljen: a) (1945 előtt) <hivatalos esküforma befejező mondataként>; b) (vmely állítás, kijelentés nyomatékos bizonyításaként). Atyafi! ha ezt a nagy katonát [= Bemet] látnád, Engem úgy segéljen, szemed-szád eltátnád. (Sárosy Gyula) Ez a fiú lesz a vicispán … Isten engem úgy segéljen. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritka) Elősegít vmit. Nékem az én, világban való fekvésem semmibe, amivel boldogságtokat segélhetném, módot nem adott. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyatlan (tájszó is) Segít vkin. Örömömben jöttem ide, hogy a nemzetes úron segéljek. (Vas Gereben)
Igekötős igék: átsegél; felsegél; lesegél; megsegél.
segélés; segélő; segélt.
