segedelem
segedelem [e-ë-e-ë v. e-e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (régies)
1. (irodalmi nyelvben) Általában segítség (1a–b), segély. Segedelemért folyamodik; segedelmet nyújt vkinek; Isten segedelmével. Nem érdemlesz, kevély, segedelmet, vagy könyörületességet. (Csokonai Vitéz Mihály) A Kálvin-szövetség … Isten segedelmével el is fogja határozni, hogy a kálvinista hívő térdepelve imádkozzék. (Ady Endre) A deák megköszörülte a torkát s azt mondta: – A mi segedelmünk jőjjön az Úrtól. (Móricz Zsigmond)
2. Anyagi támogatás, segély (2). Mennyi segedelem osztassék ki Takli János úr családja részére …? (Tolnai Lajos)
3. Orvosi kezelés, segély (3). Jó orvos kezében tíz beteg közül nem hal meg egy, az is csak, mert megrögzött betegsége van, s későn folyamodott segedelemhez. (Eötvös József)
segedelmes; segedelmez; segedelmi.
