sebezhetetlen
sebezhetetlen [e-ë-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (ritka, régies) sebezhetlen [e-ë-e-e]
1. Nem sebezhető (1–2). A páncélt a középkorban azért alkalmazták, mert alatta a testrész sebezhetetlen volt. A rágalmakkal szemben az erős lelkű ember sebezhetetlen.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan személy, lelkület, akin, ill. amelyen nem lehet támadási pontot v. alkalmat találni; megtámadhatatlan (2). Nem kezdték ki, mert tudták, hogy sebezhetetlen.
sebezhetetlenség.
