sebesült
sebesült [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] Olyan, aki, ami sebet kapott. Könnyen, súlyosan sebesült sebesült katona, vad. en fogságba került. Ott a falon kívül … Áll régi kolostor … | Giléti fiúk ezt hárman ostromolták. | Atyjok akará így s tüzelé dandárját, Hogy oda szállitsa sebesűlt királyát. (Arany János) A nyílásnál őrt álló szerecsen halálra sebesülten bukik be a sátorba. (Jókai Mór) || a. Olyan, amin seb támadt, amin sebet (1, 4) ejtettek. Sebesült kéz, láb. Ha ki akar látni szörnyű mély sebeket, Nézze szerelemtől sebesült szívemet. (Balassi Bálint)
II. főnév -et, -je [e, e] Sebesült személy, kül. katona. Könnyű, súlyos sebesült; sebesülteket szállító vonat; a sebesülteket ápolja, kötözi. A kaszárnya udvarán … mankóval, puffadtra kötött karral sebesültek ültek. (Kuncz Aladár) Egy ütközet után súlyos sebesülteket hoztak a tűzvonalból. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): sebesültszállítás.
