savó
savó főnév -t, -ja
1. A túróvá v. sajttá feldolgozott aludttejből kivált zöldessárga v. szürkéssárga színű, savanykás ízű folyadék. Savót iszik; savóval készült sütemény. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Rendsz. szólásszerű kapcsolatokban:> erejétől, tartalmától, ízétől stb. megfosztott vmi, anyag, folyadék; maradék, melléktermék. Savó folyik az → ereiben; savón hízott: nagyon sovány <ember, állat>; savóvá vált a vére: a) elkorcsosult; b) gyáva, pipogya, a gyávaságig türelmes lett. A java az övé, ez már csak a savó. Ne hajts jámbor filiszterekre, Italuk hadd legyen savó. (Reviczky Gyula) Megkóstolod az élet mézét, eddig csak savón éltél. (Justh Zsigmond)
2. (orvostudomány) Vérsavó. || a. (orvostudomány) Vérnek, szöveti nedveknek, kóros v. mirigyváladékoknak a sejtes, szilárd, kocsonyásodó anyagoktól mentes folyékony része. Savóval kezelik. Már arról beszéltek, hogy műtéti úton kell lecsapolni savóját. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. savókék; savóképű; savókúra; 2. vérsavó.
