sarkalat
sarkalat főnév -ot, -a v. -ja (elavult)
1. Vminek az a része, amely körül a szorosan hozzá tartozó többi rész forog. A zápor lerohan, s az ég sarkalatja Lelkemet s e bérces erdőt rázkódtatja. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Vminek a legfontosabb része; alap, központ. Tudás és cselekvés, azon két sarkalat, mely körül az emberiség óriási törekvései … forognak. (Vörösmarty Mihály)
3. (tájszó) (Kenyérből, sajtból karéj, darab.
