sarj
sarj főnév -at, -a (választékos)
1. <Növényen> fiatal hajtás; sarjadék. A lebotolt fűz sarjai. A bokor sarjakat hajt. Lenyeste a fa sarjait. A fű sarját nyírom, a fákat nyesem. (Babits Mihály) Kazánt súroltam; vágtam sarjat; | elnyúltam rothadt szalmazsákon. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, választékos, néha gúnyos) Utód, leszármazott, ivadék; sarjadék. Régi nemesi család utolsó sarja. Istók … mint grófi sarj nevekedik. (Arany János) Lásd, engem, kócos, bús jobbágyok Sarját rég megtett gyermekének | A finom, csábító Nyugat. (Tóth Árpád)
3. (műszaki nyelv) <Vágó, metsző eszköznek> eltompult éle, amit fenéssel tesznek használhatóvá. A kard, a kasza, a kés, a penge sarja; elkoptatja, kicsorbítja, lefeni a borotva sarját.
Szóösszetétel(ek): tősarj; tuskósarj.
sarjas.
