sár
sár főnév sarat v. (ritka) sárt; sara v. (ritka) -ja
1. Víztől lággyá híggá, ragadóssá vált, főleg esőtől felázott föld, talaj. Feneketlen sár; → latyakos sár; térdig érő sár; beleragad, belesüpped a sárba; (átvitt értelemben) sárba dobott pénz: haszontalanul kiadott, elfecsérelt p.; sárba → tipor vmit; elakad, megfeneklik, megreked a sárban; (átvitt értelemben) kihúz vkit a sárból: kisegíti a bajból; → dagasztja a sarat; → felhányja a sarat; → gyúrja a sarat; sárral dobál (meg) vkit: (átvitt értelemben is) gyalázza, rágalmazza; sárral → összehány vmit, vkit. Szóláshasonlat(ok): olyan sár van, hogy → ölben viszik ki ugatni a kutyákat. Míg kifáradt, gyöngült lábaimmal Gázolám az országúti sárt: Lelkem addig csüggedetlen szárnyán Magasan fönn az egekben járt. (Petőfi Sándor) A tavaszt ígérő langyosságban porrá szikkad a sár. (Bársony István) Milyen jó mezítláb járni … az ember a lábával érzi a talajt s a levegőt, és benne gázol a meleg sárban. (Móricz Zsigmond) Söpörjük uccán a sarat, | varrjuk a divathölgy ruháját. (József Attila) || a. Ez az anyag vmire ráfröccsenve v. rászáradva. Csupa sár a cipője, a ruhája. A Rigó sem az volt, aki tegnap este, | Sárral, úti porral szürke színre festve. | Hanem fekete, mint a fekete bogár, Elsikamlott szőrén a fényes napsugár. (Arany János) Már akkor annyi volt a sár a nadrágomon, hogy három fecskefészek kitellett volna belőle. (Gárdonyi Géza) || b. Tapasztásra v. vályognak használt, vízzel hígított, rendsz. agyagos föld. (átvitt értelemben) Sarat köp: köpete telítve van porral. Sárral tapasztja a házat. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) nehéz, mint a sár: aránylag nagy súlya van, nagyon nehéz. Mihály … elérkezettnek látta az időt, hogy sárból készített lakását … deszkával övezett lakással cserélje fel. (Tömörkény István) A libák benéznek az ablakon, ha ugyan lehet, mert az is mind be van tapasztva sárral. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Nyomorúságos, szégyenletes, megvetett helyzet, állapot. Sárba → húz vkit, vmit; sárba → ránt vkit; sárba → tipor vkit; a sárban fetreng, hentereg: züllött, erkölcstelen életet él. Hát e falak közt hangozának | Nagy szavaid, oh Kölcsey? | … Nem ő a sírt el nem hagyandja; De lenn, sírjában, nem hiszem, Hogy könnyei ne omlanának Éretted, te az aljasságnak Sarába sűlyedt nemzetem! (Petőfi Sándor) Anyácska … inkább eltaposni engedte volna magát, mint hogy az ő magva visszahulljon abba a sárba és sötétségbe, aminek az ura világát tekintette. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): megállja a sarat: nehéz körülmények között is helytáll; ld. még kecske.
Szóösszetétel(ek): 1. sárcsepp; sárdágvány; sárdarab; sárellenző; sárepe; sáreső; sárfal; sárfogó; sárfolt; sárfürdő; sárgombóc; sárgöröngy; sárgyúrás; sárgyurma; sárgyúró; sárhágó; sárház; sárkaparó; sárkéreg; sárlé; sármunka; sárpadka; sárszürke; sártakaró; sártapasz; sártapaszték; sártisztító; sártömeg; sárvédő; sárvityilló; 2. bélsár; pokolsár.
sártalan.
