sápog
sápog tárgyatlan ige -tam, -ott -jon (népies, hangutánzó)
<Kacsa, lúd> hápog. A vadruca tojója sápogva hívja fiait. Kárált, sápogott s vergődött a sokféle baromfi. (Vörösmarty Mihály) [A ludak] sápogva körülrepdesték, utána szaladtak. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, gúnyos) <Személy> kellemetlen hangon panaszkodik, sopánkodik, sápítozik. Egyre csak sápog. Szemtelen! – sápogott Lotti. (Tolnai Lajos)
sápogás; sápogó.
