sápog

Teljes szövegű keresés

sápog tárgyatlan ige -tam, -ott -jon (népies, hangutánzó)
<Kacsa, lúd> hápog. A vadruca tojója sápogva hívja fiait.  Kárált, sápogott s vergődött a sokféle baromfi. (Vörösmarty Mihály) [A ludak] sápogva körülrepdesték, utána szaladtak. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, gúnyos) <Személy> kellemetlen hangon panaszkodik, sopánkodik, sápítozik. Egyre csak sápog.  Szemtelen! – sápogott Lotti. (Tolnai Lajos)
sápogás; sápogó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT