sanda

Teljes szövegű keresés

sanda melléknév sandán, sandább
1. (népies, irodalmi nyelvben) Gyanakvást, bizalmatlanságot tükröző módon, ferdén félrenéző <szem>. Sanda pillantás; sanda szemmel néz: a) félig lehúnyt szemmel, kíváncsiskodva, fürkészve, esetleg oldalról néz; b) (átvitt értelemben) ellenségesen, gyanakodva néz, szemlél, figyel, ártó szándékkal nézeget, fürkész.  Miként egy vén fogatlan farkas … Kerüli az aklot sanda, görbe szemmel. (Arany János) Jer és ölelj; hunyt szemmel higyj a szépbe, S ne pillants sanda szemmel lényegébe. (Reviczky Gyula) Ha sanda szem rád görbén néz talán, Megbékél pár szív a szíved dalán. (Juhász Gyula)
2. (népies, irodalmi nyelvben) Kancsal, bandzsa <személy>. Szóláshasonlat(ok): úgy tesz, mint a sanda mészáros (nem oda üt, ahova néz).  Hátban üté Bogomilt, azután a sanda Kolombárt. (Vörösmarty Mihály) Hát ime, kapóra, dudás közeleg. | Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Alattomos, gyanakvó, bizalmatlan.  Maga, pecséttel „hivja tetemre”, Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú. (Arany János) Nem hittem … népet, amely retteg, hogyha választ, | szemét lesütve fontol sanda választ. (József Attila) || a. (bizalmas, tréfás) Az a sanda gyanúm, hogy…: azt gyanítom, azt vélem, azt sejtem.
sandaság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT