sáncol

Teljes szövegű keresés

sáncol tárgyatlan ige -t, -jon
1. Sáncot (1–3) készít, ás.
2. (ritka, sport) <Röplabdában> az ellenfél leütését úgy igyekszik hárítani, hogy (több játékos) feltartott kézzel a háló fölött mintegy falat alkot. Nem jól sáncoltak, a leütés sikerült. A csapatnak még meg kell tanulnia sáncolni.
3. <Sakkban> a játék folyamán helyéről még ki nem mozdított királlyal és bástyával egyszerre lép, úgy, hogy a bástyát a király mellé állítja, a király pedig a bástya melletti másik kockát foglalja el, (ha a két figura között a mezők üresek s a király nincs megtámadva). A tizenötödik lépésben világos sáncolt.
4. (műszaki nyelv) <Gép, eszköz> a talaj lesodródása ellen földhányást készít.
Igekötős igék: elsáncol.
sáncolás; sáncoló; sáncoltat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT