sakál

Teljes szövegű keresés

sakál főnév -t, -ok, -ja
1. A kutyával rokon s hozzá hasonló nagyságú szennyes fakó v. szürkéssárga színű, Ázsia és Európa déli részein honos ragadozó állat (Canis aureus). Szóláshasonlat(ok): ordít, üvölt, mint a sakál: fülsértő hangon o., ü.  Kéjkerteidben a sakál üvölt. (Madách Imre) Éjnek évadján odúkban és gödrökben pihent, sakálok ugatása verte fel álmából. (Karinthy Frigyes) S mint a sakál, mely csillagoknak | fordul kihányni hangjait, | egünkre, hol kínok ragyognak, | a költő hasztalan vonít. (József Attila) || a. Az előbbivel rokon, életmódja és külseje tekintetében inkább a farkasra emlékeztető, Észak-Afrikában honos ragadozó állat (Canis lupaster).
2. (átvitt értelemben, költői, rosszalló) Gonoszul kíméletlen, erőszakos, önző ember.  És vergődtem, vitézül, Hiénák, sakálok között, Megtanultam, hogy bírni, marni kell. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): sakálüvöltés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT