sajátságos
sajátságos [ecs] melléknév -an, -abb (választékos)
1. Sajátos (1). Bartók sajátságos zenéje. Minden háznak megvan a maga sajátságos illata. (Jókai Mór)
2. Különlegességével, szokatlanságával feltűnő; meglepő, különös, furcsa. Sajátságos eset. Az épületnek sajátságos alakja van. A róka … visszament a lyukhoz és sajátságos hangot hallatott. (Mikszáth Kálmán) [A fiún] nemsokára sajátságos betegség tört ki. (Nagy Lajos) || a. (rosszalló v. gúnyos) Nem eléggé indokolt, nem egészen világos v. érthető; különös, fur(cs)a, meglepő. Sajátságos ez az eljárás, viselkedés. Sajátságos, hogy ezt nem vette észre. Sajátságos, valóban, A múlt kísértetét feltűnni látni Világos századunkban. (Madách Imre)
