sajátos
sajátos melléknév -an, -abb
1. Vkire, vmire a maga egyéni, ill. egyedi mivoltában, lényegében jellemző; más hasonló(k)tól megkülönböztető <tulajdonság, jelenség, megnyilvánulás>; sajátságos (1). A regény sajátos hangulata; a magyar nyelv sajátos hanglejtése; a sajt sajátos szaga; a tücsök sajátos hangja. Ez korunk sajátos légköre.
2. Egyénien különleges, érdekes; szokatlanságával figyelmet keltő, meglepő. Sajátos nézetre vall. Sajátos ízlése van. Sajátos díszek voltak a falon. Van benne valami sajátos vonzóerő. Sajátos hatással van rá. Látni … holdvilágos éjféleken két lábas serpenyőt szaladni a temetőbül a falu felé … Még ennél is sajátosabb kísértete falunknak a fekete fogat. (Mikszáth Kálmán) A nőkről sajátos fogalmai támadtak az ifjú Szindbádnak. (Krúdy Gyula) || a. Sajátságos (2a). Meglepő a láznak ez a sajátos hullámzása.
