sáfrány

Teljes szövegű keresés

sáfrány főnév -t, -ok, -a, (régies) sáfrán
1. (Jóféle v. valódi) sáfrány: a nőszirommal egy családba tartozó, ősszel virító, keleti eredetű növény, amelyet fűszerként s gyógyanyagnak haszn. bibéjéért termesztenek (Crocus sativus).
2. Bizonyos mennyiség e növény szárított és összetört bibeszálaiból mint ízesítésre, festésre haszn., valaha drága fűszer. Szóláshasonlat(ok): (régies) úgy bánik vele, mint a sáfránnyal: nagyon szűkmarkúan b. v.  Terhes barátság! Ezt vigyázva kell | Használni, mint a sáfrányt. (Vörösmarty Mihály) Dicsőség annyi van, mint polyva, … Jut abból, marad is; nem jóféle sáfrán. (Arany János) Mikor a lé forr, elveszik a tűzről, kiveszik a húst, és a levét megszűrik. Következik a megszűrt lébe a szegfű, a bors, a sáfrány meg a gyömbér. (Gárdonyi Géza) || a. (költői) A fűszerül használt sáfrányéhoz hasonlóan élénk sárga szín.  Kerek hajnal! … sáfrányoddal Szegd bé a kék felleget. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (növénytan) Ezt és a vele rokon növényeket magában foglaló növénynemzetség (Crocus).
4. (tájszó) A fészkes virágúak családjába tartozó, kénsárga virágú, fehéresen molyhos levelű vadon élő növény, amelyet valódi sáfrányt pótoló virágáért konyhakertben is termesztenek (Centaurea solstitialis).  Dúson tenyészett … a sötét örökzöld, az aranyos sáfrány, a fehér nyárfa s a kékes olajfa. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): sáfránykenőcs; sáfránykeverő; sáfránynövény; sáfrányolaj; sáfránysárga; sáfrányszagú; sáfrányszín; sáfrányszínű; sáfrányvörös; sáfrányzöld.
sáfrányos.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT