sáfár

Teljes szövegű keresés

sáfár főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. (régies) Más(ok) anyagi javainak kezelője, gazdaságának felügyelője.  [Katona József] később némi hivatalt is viselt, Kecskemét sáfárja volt. (Gyulai Pál) Mozgékony, kis kerek szakállú ember volt …, Török Bálintnak a deákja, sáfárja, hadnagya. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely közösség erkölcsi értékeinek, magasabb érdekeinek felelős őre, gondozója. Jó sáfára az ország ügyeinek.  Mi vagyunk sáfári az észnek, Sötét éjben fénylő szövétnek, Minket kövessetek! (Tompa Mihály)
sáfárság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT