s [2]

Teljes szövegű keresés

s [2] kötőszó (a kapcsolt tagmondat, mondat, mondatrész, szó előtt áll)
A. <Mondatrészek, szavak kapcsolására; előtte nem teszünk vesszőt.>
1. <Rokon tartalmú fogalmak, egyenlő rangú mondatrészek összekötésére, kettőnél több szó, mondatrész esetén rendsz. az utolsó előtt áll:> és; meg; azonkívül ( is), még … is; továbbá, valamint. Lányok s fiúk; tanulni s tanítani akarok.  Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábít e helyre [= az országházba], … Átok s gyalázat lesz kísérete. (Petőfi Sándor) Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál. (József Attila) –11 <Olyan állandósult kapcsolatok élén, amelyek a felsorolás félbeszakítását fejezik ki.> S ehhez hasonlók; s így tovább; s a többi (rövidítve: stb.). –12 (irodalmi nyelvben) Összetett szavak előtagjai közt.  Más felől, a Tisza tulsó partján, | Mogyorós rekettye-bokrok tarkán. (Petőfi Sándor) Gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk. (József Attila)
2. Toldásszerűen alkalmazott mondatrész kapcsolására. Apám régen meghalt s anyám is.  Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint odvas farakás. (József Attila)
3. (ritka) <Megismételt szavak között néhány állandósult szókapcsolatban, fokozó szóként:> meg. Hány s hány évig kellett rá várnia.
4. <Közelre mutató megismételt névmások, határozószók közt, a pontos megokolást v. szabatos körülírást helyettesítő állandósult kapcsolatokban:> és, meg. Ez s ez: ez meg ez, ez és ez; ilyen s ilyen feltételek mellett; itt s itt.
5. (ritka) <Mutató névmás v. mutató határozószó magas és mély hangú alakját összekapcsoló szóként, bizonytalanságot kifejező kapcsolatokban.> Ez s az; itt s ott; így s úgy.
6. <Ellentétes v. nagyon különböző jelentésű, gyak. állandósult kifejezéssé kapcsolódott szók közt, rendsz. összefoglaló szóként.> Múlt s jelen; fájdalom s öröm; ég s föld között; fel s alá; le s fel; kint s bent; van s nincs.  Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. (Petőfi Sándor) Ég s föld között, bús-hazátlanul | Hajtja őket a Sors szele. (Ady Endre) A pók fel s alá szaladgál a selyemnél is finomabb síneken. (Mikszáth Kálmán)
B. <Mondatok kapcsolására; előtte a vesszőt kitesszük.> (Ha a kapcsolt mondat az előzőhöz képest többé-kevésbé új, önálló tartalmú, akkor az irodalmi nyelvben inkább s kötőszó van, mint és)
1. Egyidejű történésű v. tartalmukban szorosan egymáshoz fűződő kapcsolatos mondatok összekötésére.)  [Kopereczky] különben nem volt ostoba, s látszólagos együgyűsége mellett ravasz tervet főzött ki. (Mikszáth Kálmán) Árnyak suhognak a sötétben, s elátkozott had nyöszörög. (Ady Endre) Erzsi borzadozva hallgatott, s jeges hullámok szaladgáltak végig, végig a testén. (Móricz Zsigmond)
2. <A történésnek, cselekvésnek időben egymás után következő szakaszait kifejező mellérendelt mondatok között:> azután, aztán, és.  Boksa tehát hevenyében felkantározott, s az északi irányban tovatünt a nádbozót között. (Jókai Mór) Roppant fejfájással ébredt fel kora reggel, s kisietett a friss levegőre. (Mikszáth Kálmán) –21 <Élénk előadásban>.  Pillanat, S odabenn van [az ürge], Benn a lyukban. (Petőfi Sándor) –22 <Több hasonló mondat közül csak az utolsó előtt.>  Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének, S hazamennek a legények. (Petőfi Sándor) A veranda előtt leszálltak lovaikról; egy lovász átvette a lovak kantárait, s a két jövevény felhaladt a márványlépcsőkön. (Jókai Mór) –23 <Több hasonló mondat közt ismételve v. halmozva>.  Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul, S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rá tölt és lomhán szipákol, S oda-oda néz: nem üres-e a jászol? (Petőfi Sándor)
3. Olyan kapcsolatos mondatok közt, amelyek közül a kapcsolt mondat az előzőhöz képest többé-kevésbé új, önálló tartalmú; ilyenkor néha meglepő fordulatot fejez ki.)  A Nyár heves, s a kasza egyenes. (Ady Endre) Fecerunt magnum áldomás, s Buda | Filoxerátlan hegyei lihegtek. (Ady Endre) –31 (költői) <Hasonló mondatok között a stílus élénkítésére, ismételve, ill. halmozva.>  Minek nevezzelek, Ha ajkamhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, Eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvességeit Árasztja rám az örökkévalóság – Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) Nem fogsz tőlem alhatni a sírban, s én nem fogok tőled alhatni az ágyban, s egymást fogjuk kísérteni mind a ketten. (Jókai Mór) Elhal a zene, s a víg teremben Téli szél zúg, s elalusznak a lángok. (Ady Endre) Ültetne krumplit harmadába, | s nincs szabad föld egy kapa se, | s csomókban hull a hajaszála, | s nem veszi észre maga se. (József Attila)
4. <Kisebb-nagyobb ellentétet kifejező mondatok összekapcsolására:> de, azonban, ellenben.  Más szemében ő a szálkát Megleli, S az övében a gerendát Feledi. (Petőfi Sándor) Édes daccal harsogom, hogy Ez: van, s nincs itt más semmi. (Ady Endre) Harminchat fokos lázban égek mindig, | s te nem ápolsz, anyám. (József Attila) || b. (ritka) Ráhagyást, megengedést kifejező mondat előtt: pedig; bár, ámbár, noha, holott, jóllehet. Nagyon kikapott, s nem is adott rá okot.
5. <Következményt kifejező mondat kapcsolására:> tehát, hát, ennélfogva, ennek következtében. Rászóltak, s elpityeredett.  Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öreg korától, S le kell hajolna, hogy valamit lásson … (Petőfi Sándor) Az utcai lámpa bevilágított, s nem kellett lámpát gyújtani. (Móricz Zsigmond) –51 <Az így, azért szavak előtt.>  Rendkívül tudatlan állat a birka, s így nem lehet csodálni, hogy legel, bár a gazdája agyon van verve. (Tömörkény István) Linában van egy kis örmény vér, … s így van üzleti érzéke is. (Móricz Zsigmond) Szorítja, nyomja, összefogja | egyik dolog a másikát, | s így mindegyik determinált. (József Attila)
6. <Az előzményt utólag fokozó, nyomósító v. helyreigazító mondat kapcsolására; néha önálló mondatként felfogott kifejezés előtt:> mégpedig. (ritka) S pedig: helyesebben: mégpedig. Vizsgázott, s kitűnően vizsgázott.  Kölcsönösen ilyeneket mondanak egymásnak az anyák … S pedig teljes joggal. (Móricz Zsigmond)
7. <Az egyes esetre vonatkoztató megállapításhoz általános(ító) ítéletet kapcsolva:> már pedig. Ez bizony súlyos hiba volt, s a hibát jóvá kell tenni.  Alkonyúló félben van már élte napja, S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt. (Petőfi Sándor) Vajjon mit süthetett ki [Mari]? Kíváncsi volt, de Mari elzárkózott. Ez ismét új titok. S minden diót külön kell feltörni. (Mikszáth Kálmán)
8. <Egyenlő rangú mellékmondatok között a főmondathoz való egyforma kapcsolatuk kifejezésére.> –81 <Az alárendelő kötőszó ismétlésével>.  Gyújtatott lelkek víg mécsesének, Ott, hol. Sötét ül várost és falut, S hol eped fényért cellák milliója, Magyar sivatag magyar tanítója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. | Ha tűz volnék, hát volnék hamuja. | S ha én volnék az úr, az úr helyett, | nagyon szeretnének az emberek. (József Attila) –82 <Az alárendelő kötőszó ismétlése nélkül.>  Alig várom, hogy lássalak újra [atyám], S megcsókoljam őrömtől reszketve Kezedet, mely a szent zászlót vitte. (Petőfi Sándor) Csak az öregek nem sejtettek semmit, mindamellett feltűnt nekik, hogy Mari búslakodó, s arcába valami fájdalmas vonás lopta be magát. (Mikszáth Kálmán) Akad legény ki ideálljont S ásóját vígan földbeszúrja! (József Attila)
9. <A szót másra terelő új mondat v. szakasz élén.>  S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék … Röpűlt felém anyám … S én csüggtem ajkán … szótlanúl … Mint a gyümölcs a fán. (Petőfi Sándor) Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait. (Petőfi Sándor) Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, | e táj oly elhagyott. | S ím váratlan előbukkant egy férfi, | de tovább baktatott. (József Attila)
10. <Elhallgatott mondat vmely töredéke előtt, a gondolatmenet megszakításának érzékeltetésére, figyelmet keltő stilisztikai eszközként.>  Kornél, az öregasszony fia, iskolatársa volt, azonfelül együtt önkénteskedtek, s azonfelül … de ezt már nem kell mindenkinek tudni. (Mikszáth Kálmán)
11. <Elbeszélés közben, folytatást, kiegészítést sürgető kérdés bevezető szavaként.> Mikor hazamentem, láttam, hogy az ajtó nyitva van … s aztán?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT