rövid
rövid melléknév és főnév
I. melléknév → röviden, -ebb [e, e]
1. Általában hosszirányban kicsi v. a szokottnál kisebb méretű. Rövid árok; rövid fejhossz ←; rövid pálya, út, utca; rövid haj, nadrág, szoknya; rövid láb, ujj; rövid elül a → szoknyája; rövid pórázra ← fog vkit; rövid(ebb)re → von. Göndör hajam rövidre, Göndör hajam rövidre van levágva. (népköltés) Összeszorítá fogait, hogy a rövid szárú pipa homlokáig emelkedett. (Eötvös József) Egy rövid fahídhoz értek. (Gárdonyi Géza) A rövid bundából friss téli illat szállott Szindbád arcába. (Krúdy Gyula) Egy nagy nő ment a kávéház előtt rövid fehér szoknyában. (Babits Mihály) || a. Rövidre fogja a gyeplőt, a kantárszárat: a) meghúzza, megfeszítve tartja. Márton rövidebbre fogta a gyeplőket. (Mikszáth Kálmán); b) (átvitt értelemben) vkit az eddiginél nagyobb rendre, fegyelemre szorít, vkinek az eddiginél kevesebb szabadságot enged. || b. (népies, ritka) A közepesnél alacsonyabb termetű <személy>. A finnyás és rövid úrfiakat a tömeg kigúnyolta. (Móricz Zsigmond) || c. Kisebb hosszúságú, mint amilyen a célnak megfelel. Rövid a kabátja. Elszabták a nadrágot, rövid lett. || d. Vmely tárgyat kicsi v. a szükségesnél, a kívántnál kisebb távolságra vető <dobás, hajítás, lövés>. Nem érte, rövid volt a dobás. || e. (átvitt értelemben) Rövid ruha: kis gyermek, fiatal lány ruhája, amelynek hossza a felnőttekénél jóval kisebb. Te még rövid ruhába jártál S én bujtam még a könyveket. (Reviczky Gyula) Olyan rég volt, hogy az öreganyám is tán csak rövid ruhát viselt még akkor. (Mikszáth Kálmán) || f. (régies) Rövid szivar: aránylag olcsó, elég erős, nem hosszú sz. || g. (átvitt értelemben, hivatalos) Rövid úton: minden hosszadalmas v. fölösleges eljárás nélkül, közvetlenül. Az ügyiratot rövid úton küldték a másik ügyosztályhoz. || h. Rövid karaj: kisebb bordarészt tartalmazók.
2. A rendesnél, a megszokottnál, a vártnál kisebb tartamú <idő, cselekvés, történés, folyamat>. Rövid idő alatt; rövid idő múlva; rövid időn belül. Rövid üldözés után elfogták. Életemnek örömei Be rövidek valátok! (Kisfaludy Sándor) Az élet rövid béke s hosszu harc. (Petőfi Sándor) Kínosan, rövid búcsúlátogatásokra emlékszem. (Kaffka Margit) Az élet az nagyon rövid, | de, jaj, oly lassan múlik el. (Kosztolányi Dezső) A hosszú évek rövidek lettek az emlékezetben. (Babits Mihály) || a. Gyorsan véget érő, hamar eltelő idő, időszak, időegység. Rövid néhány nap alatt; rövid két hét múlva. Alig szenderedhettem egy rövid órát, midőn egy árny suhanását éreztem. (Mikszáth Kálmán) || b. A szükségesnél kisebb, vmire csak szűken elég <határidő>. Az egyéves határidő aránylag
3. (nyelvtudomány) Olyan <beszédhang>, amelynek képzése, ill. kiejtése viszonylag kevés ideig tart. Rövid és hosszú hang. A rövid magánhangzók: a, e, i, o, ö, u, ü. || a. (nyelvtudomány, irodalomtudomány) Rövid szótag: olyan sz., amelyben rövid magánhangzó van, s ezt magánhangzó v. legfeljebb egy mássalhangzó követi.
4. Kisebb terjedelmű (írásmű v. szóbeli megnyilatkozás). Rövid elbeszélés, költemény, összefoglalás; rövid lélegzetű: kevés szóval megírt v. elmondott; nem terjedelmes; rövid előadást tart vmiről. Regényt nem írt, csak rövid lélegzetű novellákat. A könyv rövid fejezetekre oszlik. A kutyák … felugatják … a cselédet; Azért csak rövidre fogta a beszédet: „Nincs időm továbbra, hogy maradjak itten …” (Arany János) Ez a rövid epigramm … olyan, mint a surranó nyíl. (Péterfy Jenő) || a. Rövid leszek: nem beszélek hosszan. Hogy rövid legyek, a nádor a dolog egész folyamát nem kedveli. (Kölcsey Ferenc) Társadalmi előítélet kerget halálba. Hogy rövid legyek: amerikai párbaj „áldozata” vagyok. (Herczeg Ferenc) || b. Rövidre fog vmit: <hosszasan is elbeszélhető dolgot> kevés szóval mond el. Rövidre fogta a jelentést v. a mondanivalóját. || c. Egyszerű, nem bonyolult, nem hosszúra nyújtott <mondanivaló, mondat>. Rövid vonásokban ←. Rövid, határozott mondatokban beszél.
5. (átvitt értelemben) Olyan <lé, kávé>, amelyben kevés a víz. Rövid lével főzi a pörköltet; rövid dupla, szimpla; rövid ital: nagy szesztartalmú, erős ital, pálinkaféle, amelyből kis mennyiséget szokás inni, ill. kimérni.
6. (tréfás, bizalmas) Kevés, kicsi. Kettővel rövidebb. Hosszú az Uristen, | rövid a szalonna, nyavalyás a szegény ember, | mintha gazdag volna. (József Attila)
7. (átvitt értelemben) Az átlagosnál, a megszokottnál kisebb, gyengébb (szellemi képesség, tulajdonság). Rövid emlékezőtehetség, ész; rövid az emlékezete. Rövid elméjök most agyon csigázák E szindarabbal. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nagyon rövid eszének kellett volna lenni, hogy át ne lássa, miként az ítélet ki van reá mondva. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e] <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Röviddel vmi előtt v. után: rövid idővel vmi előtt v. után; röviddel előbb v. utóbb stb.: rövid idővel előbb v. utóbb.
Szólás(ok): a rövidebbet húzza: (rendsz. két személy közül az egyik) a felmerült ügyben, vetélkedésben, viszályban stb. rosszabbul jár, alul marad; pórul jár.
Szóösszetétel(ek): 1. rövidgatyás; rövidgyapjas; rövidruhás; rövidszoknyás; rövidujjas; 2. ultrarövid.
