ront
ront ige -ott, -son; -ani
I. Rosszabbá tesz.
1. tárgyas <Élelmiszert, fogyasztási anyagot v. ezzel kapcsolatos érzetet> folyamatosan kevésbé élvezetessé, kevésbé értékessé, esetleg ártalmassá tesz. Rontja vminek az ízét; rontja a → levegőt. Ne rontsd itt a levegőt! A sokáig állás rontja az étel ízét. A dohos hordó rontja a bort. Menjen tovább, kinek más dolga van; Ne rontsa itt a tiszta levegőt. (Vörösmarty Mihály) [A kastélyban] Albert úrfi … egyre ritkábban rontja … a levegőt. (Ambrus Zoltán)
2. tárgyas <Egészséget, vmely testi szervet> épségében csorbít, és ezzel működési képességét csökkenti. Rontja a szemét: kellő világítás nélküli helyen szemét megerőltető munkát végez; rontja a → tüdejét. Diótöréssel rontja a fogát. A kicsapongás rontja az egészséget. Nem akarom, hogy a magyar ember vérét pálinkával rontsátok. (Vas Gereben) Ne rontsa a tüdejét, bácsi! Még meghűl és elreked ezen a hideg levegőn. (Mikszáth Kálmán) Vonaton …, nem tanácsos olvasnunk, … különösen a gót betűk rontják a szemet. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Szükséges ingert v. kívánatos testi állapotot> csökkent, gyengít. Vmi rontja az álmait, az étvágyát. Gyermekkorom óta rontotta az álmaimat ez a rabélet. (Jókai Mór) Furkálta, emésztette, álmát, étvágyát rontotta … (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, költői) Vkit ront: vkinek az egészségét fokozatosan aláássa. Mert rontanak engem szüntelen a tolvaj | évek s feneketlen rontás vagyok én is. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyas (ritka, régies) Rontja magát: gonddal, tépelődéssel v. rettegéssel emészti, őrli magát. Másért rontja magát … (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyas (Használati tárgyat, eszközt) koptat, tör, szakít, s ezzel használhatóságát csökkenti, esetleg fokozatosan használhatatlanná teszi. Túlhajtással rontja a gépet. Erőltetéssel rontja a szerszámot. Csuszkálva rontja a nadrágját. A rossz út rontja a lábbelit. || tárgyas (régies) (Le)rombol, (el)pusztít. Konstantinápolybul megindult Szulimán, | Aval az sok haddal vizeket szárasztván, Nagy hegyeket bontván, városokat rontván. (Zrínyi Miklós) [Az Atridák] hajóikat | indíták földig rontani szent Iliont. (Babits Mihály) || b. tárgyas (katonaság, régies) <Ellenséget> erejében, ütőképességében gyengít. A németek zászlója alá kellett esküdnöd, s megfogadnod, hogy csapatoddal Rákóczi táborát rontod. (Jókai Mór) || c. tárgyatlan Kárt tesz; rombol, pusztít. Egyik kezével ront, a másikkal épít. Ezen már nem lehet rontani! Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amig áll, és amig él, Ront vagy javít, de nem henyél. (Vörösmarty Mihály) Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész. (Petőfi Sándor) Nem tudsz már rontani, építeni sohse tudtál. (Babits Mihály)
4. tárgyas Gazdasági értéket csökkent v. veszélyeztet. A gondatlan munka rontja a minőséget. Valutacsempészéssel rontották pénzünk értékét. A belvizek rontják a terméseredményeket. || a. tárgyas (régies) Személyt) anyagi, helyzetében gyengít, anyagilag károsít. Engemet mindenütt rontanak, károsítanak. (Jókai Mór)
5. tárgyas <Hangulatot, kedvet> fokozatosan rosszra fordít. Fanyarságával rontja a hangulatot. Ne rontsd a kedvemet! Mért epeszted bánatokkal Lelkedet? | Ah, ne rontsd azokkal Kedvedet! (Csokonai Vitéz Mihály) Csak egy rontotta a széles jókedvét, az a szomorú gyermekleány. (Mikszáth Kálmán) Aki betyár, … annak többet se bú, se kár nem rontja kedvét. (Móricz Zsigmond)
6. tárgyas Helyzetet, viszonyt fokozatosan kedvezőtlenné v. ellenségessé tesz; lazít. Áskálódásaival rontja barátságunkat. Rontja a falu és város kapcsolatát. Durva modorával rontja a vezetés és a dolgozók közötti jó viszonyt. Ezzel csak rontotta a helyzetét. || a. tárgyas <Játékot> addigi jó menetében bizonyos mértékig (meg)zavar. Ha ő szerepel a csapatában, csak rontja a játékot. A gyermeknek játékát csak rontjuk, ha beleavatkozunk. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan (sport, játék) <Mérkőzésen, küzdelemben, játékban> meggondolatlanságával v. ügyetlenségével hibát követve el többé-kevésbé csökkenti a győzelem v. siker esélyét. Világos a huszadik lépésével rontott. A döntő pillanatban rontott.
7. tárgyas (Vmely közösségi szellemi értéket) magatartásával v. hatásával veszélyeztet. Rontja az erkölcsöket: erkölcstelen életfelfogást terjeszt; rontja a fegyelmet, a közízlést, a nyelvet; rontja a csapat szellemét, a párt egységét. Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély. (Arany János)
8. tárgyas <Személyt v. közösséget> erkölcsi értékében, magatartásában fokozatosan megzavar; zülleszt. Ponyvaregényekkel rontja a fiatalságot. Ne rontsd azt a gyereket ilyen történetekkel. Minek nyomtatnám? Rontani vele a népet? (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas <Magatartást, jellemet> fokozatosan gyengít. A rossz társaság rontja a fiatalság jellemét.
9. tárgyas (tárgy nélkül is) (népies, régies) Babonás hiedelem szerint) szokásszerűen varázslattal hatalmába kerít vkit, vmit és kárt tesz benne, kül. betegséget okoz neki. Igézettel rontja a gyereket, a tehenet. Szemmel ront ez a vén vajákos. Volt egy vén boszorkány a faluban … Régen rontotta már az embereket. (Jókai Mór)
II. Hirtelen behatol v. rátámad.
1. tárgyatlan Vkire, vmire v. (ritka) vkinek, (régies) vki v. vmi ellen ront: fegyverrel v. anélkül hirtelen rátámad. Vö: ráront, nekiront. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ront; nekem, neked, nekünk, nektek, nekik ront. A rendőrök karddal rontottak a tüntetőkre. Az üldöző kopók a szarvasra rontottak. Az ellenség a városra rontott. Ha a világ végén majd újolag Két ember lesz a föld határain, Ők is bizonnyal … egymásra rontanak. (Petőfi Sándor) A negyedik [sereg] a felvidékre rontott, és egyre-másra foglalta el Istvánnak a várait. (Gárdonyi Géza) Rövid idő múlva talán kénytelen leszek erről az emberről olyan dolgokat elmondani, amelyekért más ököllel rontana nekem. (Ady Endre) || a. tárgyatlan Támadó szándékkal hirtelen behatol vhova. Vkinek a házába, lakásába ront. Csatlósaival a menekülők után az erdőbe ront. Zács nádor, ebédnél, palotába ronta. (Arany János)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vkire v. (ritka) vkinek ront: a) <kellemetlen céllal> meglepetésszerűen megjelenik vkinél, váratlanul meglátogatja. Hajnalban rontott ránk a hírrel: b) hirtelen <dühös szidalommal, váddal v. szemrehányással> fordul vkihez. Vö: ráront, nekiront. Szidalmaival a zsellérre rontott. Indulatosan nekem rontott. Haraggal rontott barátjára, amiért így bánt vele. Az utasok a hangoskodóra rontottak.
3. tárgyatlan (ritka) Akadályokon áttörve, meglepetésszerű hirtelenséggel, nagy lendülettel rohan vhova v. vmin keresztül. Izgatottan rontott keresztül a tömegen. Mint a megvadult szilaj állat, rontott hegyen-völgyön keresztül. (Tolnai Lajos)
4, tárgyas (régies) Vmibe ront: <fegyvert v. fegyverül használt tárgyat> hirtelen, nagy erővel vkinek a testébe vág. Ha akkor mert volna vele Olaj bég uram ily csúfosan kötődni, ugyan kopasz fejébe rontotta volna … buzogányát. (József Attila)
Szólás(ok): ld. ajtó.
Igekötős igék: aláront; átront; beront; beleront; elront; előront; előreront; keresztülront; kiront; leront; megront; nekiront; odaront; összeront; ráront; széjjelront; szétront.
rontható; rontott.
