ring [1]
ring [1] tárgyatlan ige -tam v. -ottam, -ott, -jon; -ani
1. <Száras gyümölcs; növény, növényi rész szabad vége> könnyedén, himbálódzva ide-oda mozog. Ring a rózsa a szellőben. Nem nyírt, buja lombu, öreg liget árnyán, Hol ring ezer ág a sok orgonafán, Szép, gyermeki álom igézete vár rám. (Tóth Árpád) Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik. (Radnóti Miklós) || a. <Növénnyel benőtt nagyobb terület felszíne> ide-oda hullámozva mozog. Ring a búza. A vízben ott ring, ott hullámzik a rizs. Kukoricatáblák ringanak a szélben.
2. <Víz felszíne> hullámszerű mozgást végez. Ring a tó tükre. || a. <Rajta levő tárgy> a víz hullámainak mozgását követi: lassan emelkedik és süllyed, csendesen himbálózik. Valami zöldes nagy vízben láttam, amint a fehér batiszt ruhájában hanyatt fekve ringott a holdfényben a lágyan hömpölygő hullámokon. (Gárdonyi Géza) A Genezáret holdfényes vizén | Mint néma hattyú, halkan ring a csónak. (Juhász Gyula) Csolnakom ring, szállna az útra máris! (József Attila)
3. <Bölcső ív alakú alsó támaszán> ütemesen váltakozva hol jobbra, hol balra dől. (választékos) Vhol ringott a bölcsője: a szóban forgó helyen, vidéken, helységben született, ott töltötte kora gyermekkorát. Egy alföldi városkában ringott a bölcsője.
4. <Testrész v. rajta levő ruha> mozgás, járás közben ütemesen majd jobbra, majd balra hajlik, s eközben kisebb függőleges irányú mozgást is végez. Ring a csípője, a dereka, a keble.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lassanként, fokozatosan, szinte észrevétlenül vmely lelkiállapotba kerül. Álomba ring. A könnyűség, mellyel egy-egy alanyi hangulatba ring, a dús színpompa … számos olvasót biztosítnak [Szász Károly] részére. (Arany János)
Igekötős igék: elring.
ringadozik; ringott.
