remeg
remeg [e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. tárgyatlan Egész tömegében apró kilengéseket, rázkódást végez olyan gyorsan, hogy az egyes rezdülések szinte egymásba folynak. Remeg a föld, a híd; remeg a levél a fán. A török tábor halk morajlással aludt. Százezer ember lélegzetétől remegett a levegő. (Gárdonyi Géza) A pályaudvar hídja még remeg … | és kiszáradt hasábfák döngenek, | amint dobálják őket a vagonból. (József Attila) || a. tárgyatlan <Emberi, állati testrész> hideg, testi gyengeség, félelem miatt v. erős érzelem hatására> reszket, rendsz. kisebb mértékben. Remeg vmitől; remeg boldogságában, félelmében, haragjában; egész testében remeg; remeg a keze, a lába, az ajka, a szája; (ritka, választékos) remeg a szíve: fél. Szóláshasonlat(ok): remeg, mint a → nyárfalevél. Ott remeg a szép nő … Reszket, halovány mint a liliom szirma. (Arany János) Remeg cimpám s … ég az ajkam. (Tóth Árpád) A sötétség rémekkel volt tele: Imruska remegett a rémektől. (Babits Mihály) Ajkon csókolt, remegve izgalomtul. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || b. tárgyatlan <Tárgy> átveszi az emberi test, ill. testrész reszkető mozgását. Remeg kezében a kanál, a levél, a puska; remeg szájában a szivar. || c. tárgyatlan (választékos) <Harmat, könny külső erő hatására> gyors, egészen apró kilengéseket végez, és gyak. leesni, mintegy remegve legördülni készül. Remegtek szemében az Örömkönnycseppek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. tárgyatlan (választékos) Retteg, fél vkitől, vmitől. Remeg annak a gondolatától, hogy… Ejh, jó urak, dicső urak, … Más nép e nép, ez csak: a Nép, | A fölkelt Nép. S úgy-e, remegtek? (Ady Endre) Az emberek … remegve tekintenek a közelítő tél elé. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (irodalmi nyelvben, régies) Remeg vmit: fél, retteg vmitől. Kegyelmet nem kért és nem remegte a nagyok haragját. (Madách Imre) || b. tárgyatlan (választékos) Remeg vkiért: egész lényével aggódik vkiért. Fiáért remeg az anya. || c. (ritka) tárgyatlan Remeg vmiért: nagyon hevesen vágyódik vmire, vminek a megszerzésére. Csak úgy remeg a borért, a cigarettáért, a cukorért, a morfinért.
3. tárgyatlan (választékos) Vmi remeg: fény, hang erőssége, színezete gyorsan váltakozik, folytonossága meg-megszakad, v. ide-oda szökellő mozgást mutat, ill. sűrű, apró kilengéseket éreztet. Verőfény remeg a földeken. Remeg a hangja. Szép Ilma pirul … Oly nyájas az ifjú … Oly édes-enyelgve bolyonganak, Míg a hegyeken remeg alkonyi fény. (Kisfaludy Károly) [Hajnalban a naphoz.] Én most szeretlek, mikor szent keletnek Mély tengerén ring arcod … És sugaraid álmodón remegnek A paloták és kalyibák fölött. (Juhász Gyula) A fiatalember hangja remegett. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: átremeg; beleremeg; megremeg; összeremeg.
remegő; remegtet.
