rútság
rútság [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (választékos)
1. A rút (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság; csúfság. Ördögben a rútság, mely sajátja. Nem oly borzasztó, mint nőben. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. Vkinek, vminek rút (I) volta, állapota. Arcának, ruhájának, az udvarnak rútsága; az idő, az öregkor rútsága; hangjának rútsága; beszédének önzésének, viselkedésének rútsága. Külsejének rútságát feledteti szellemének ragyogása. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, | … Töröld el rútságát, Minden álnokságát. (Balassi Bálint) Nem kémlelem saját rútságomat. (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás)
2. (ritka) Rút személy, főleg nő. Ki ez a rútság?
3. (ritka) Undort, utálatot keltő, rút dolog, kül. genny. A sebből mindenféle rútság szivárgott.
