rukkol
rukkol tárgyatlan ige -t, -jon
1. (népies, régies) Nagyobb katonai egységben vonul vhová. Látod, öcsém – mondá az obsitos – … idáig vájkáltam az aranyban, mikor Párizsba rukkoltunk! (Vas Gereben) || a. (régies, bizalmas) <Főleg katonai személy> előlép <vkinek a helyére>. Ha paripa törte ki a nyakát, ahelyett hoztak a királyi istállóból újat; ha maga a gárdista, annak szép parádés temetést csaptak, s helyébe rukkolt egy várakozó hadapród. (Jókai Mór)
2. (régies) Katonai szolgálatra bevonul. Jertek fiúk, kik egyszerre rukkoltunk … (népköltés)
3. (bizalmas, kissé tréfás) Megy, lép, húzódik vhova, vkihez. A fiú a leány mellé rukkolt. Rukkolj egy kicsit odébb!
Igekötős igék: berukkol; előrukkol; kirukkol.
rukkoló; rukkoltat.
