rugaszkodik
rugaszkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (ritka)
1. <Ember, nagyobb állat> erősen a talajra támaszkodva s attól ugrásszerűen elpattanva, hirtelen lendülettel fut, igyekszik v. futni, igyekezni kezd (vki, vmi felé v. vmilyen céllal). Vki után rugaszkodik; vkinek, vminek rugaszkodik. A bika támadásra rugaszkodik. A boszorkány … Uccu! szaladni kezd … „A keserves voltát, rugaszkodj utána!” | Kiáltott most János egyik óriásra. (Petőfi Sándor) Az ostromlétrák hídján át újabb meg újabb erőfeszítéssel nyomakodnak … azok a janicsárok, akik a … tűzön nem bírnak visszavonulni. Egyik-másik kétségbeesett ugrással rugaszkodik a kőfalra. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Kapkodó sietséggel, erőfeszítéssel lát vmihez, fog vmibe. Lemaradtak a munkában, már későn rugaszkodnak.
Igekötős igék: elrugaszkodik; nekirugaszkodik; utánarugaszkodik.
rugaszkodás; rugaszkodó.
