rubrika
rubrika főnév ..kát, ..kája (régies, hivatalos)
1. Rovat <számadásban, följegyzésben, űrlapon>. Kitölti a rubrikát. Kikeresvén Somogy rubrikáját, | Hymennek kezébe adja a pennáját. (Csokonai Vitéz Mihály) Az árverező tiszt úr nyugalommal töltögette be a rubrikákat. (Jókai Mór) || a. (Rovatos) jegyzék. Még … [az] edényeket is rubrikába szedik. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, régies) <Állandósult szókapcsolatokban:> megítélés. Egy rubrikába vesz v. helyez v. sorol vkit vkivel: egy kategóriába sorol, egyformán ítéli meg őket; (ez) más rubrikába tartozik: más megítélés alá esik. A vásári éneklő koldusokkal egy rubrikába helyeztetem. (Csokonai Vitéz Mihály)
rubrikájú; rubrikás.
