rőt
rőt melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Vörös, sötétvörös v. barnásvörös; vörhenyes színű; vörösbarna. Rőt szakáll; a róka rőt szőre. Két villogó szem és egy rőt fej bizseregtette meg a tagjait. (Mikszáth Kálmán) Lázárnak néha melle hördül … Ő is szeretne táncra kelni S rőt erdőben, sőt szatírokkal Tréfás dudánál énekelni. (Ady Endre) Egy ócska házon a rőt téglakémény Most ég felé bíbor kedvvel feszül. (Tóth Árpád)
2. (ritka) Vörös hajú. Rőt ember.
Szóösszetétel(ek): rőtbarna; rőtlila; rőtsárga; rőtveres.
rőtes.
