röppentyű
röppentyű [e] főnév -t, -je [e]
1. (kissé régies) Tűzijátékhoz v. jelzésre használt töltény, amely keményebb (papír)tokból, benne puskaporból v. más robbanó anyagból áll, s egy szerkezettel a levegőbe röpítve, bizonyos magasságban szikraesőt szórva felrobban; rakéta. Színes röppentyűket eregettek. Röppentyűt lőttek fel a magasba. Ezer meg ezer röppentyű lövell szét a toronyból, millió kék, zöld és veres csillagot rúgva szét magából. (Jókai Mór) Szétrobbanó röppentyü tarkabarka Sziporkarajjaként forgott körültem Az elemeknek zagyva keveréke. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben) Gyönyörködött a mozdony röppentyűiben. Ez minden pillanatban tűzbokrétát rakott az éjszakára. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) (Szellemi) röppentyű: szellemes ötlet, tréfa, mondás. A fent tisztelt ruhadarab … állandó célpontja volt a gázgyári fiatalság szellemi röppentyűinek. (Ambrus Zoltán) Hajdan szellemesnek tartott párbeszédei, kenetes bölcseleti röppentyűi mosolyt fakasztanak bennem. (Kosztolányi Dezső)
3. (katonaság, régies) Sajátos fegyverből kirepített, kilőtt (gyújtó)lövedék. Egy röppentyű süvölt végig a sáncok felett. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Ilyet kilövő, kiröpítő készülék, szerkezet, fegyver. Az … ellenség számát 20–24 ezer emberre teszik, 80 ágyúval és tíz röppentyűvel. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): röppentyűszikra; röppentyűtelep; röppentyűüteg.
röppentyűs; röppentyűz.
