rögeszme
rögeszme [g-e] főnév
1. (lélektan, orvostudomány) A rendellenesen működő tudatban mintegy megtapadó, olyan rendsz. érzelmileg nagyon telített téveszme, amelyhez vki beteges makacssággal ragaszkodik; monománia. Rögeszméi vannak. Az a rögeszméje, hogy holt gyermeke él. Abban a rögeszmében él, hogy ő fa. Kemény a rögeszmét tragikai végzetté emeli. (Péterfy Jenő) Ó, bárha azt hihetném, futóbolond vagyok, | rögeszméim között ím lobogva futkosok, (Radnóti Miklós)
2. Gyak. helytelen a rendsz. kicsinyes elképzelés, gondolat, szokás, szenvedély, amelyhez mint szerinte igazhoz, helyeshez vki makacsul ragaszkodik; mánia. Ártatlan, veszedelmes rögeszme. Ragaszkodik a rögeszméihez. Tele van rögeszmékkel. Nem akarta egyetlen Leánya szerencséjét rögeszméje által korlátozni. (Kemény Zsigmond) Vizyné, kit állandóan az a rögeszme kínzott, hogy koldusbotra jut és éhen hal, … Látta, hogy gazdagabb, mint hitte. (Kosztolányi Dezső)
rögeszmés.
