rend
rend [ë v. e] főnév -et [ë], -je [e] v. (régies, ritka) -e [e]
1. A tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a célszerű és megfelelő helyet foglalja el. Rend van a szobájában. Rendbe rakja ruháit. Rendet teremt a szekrényében. Szereti maga körül a rendet. Nagy volt a rendetlenség a házban, ideje volt rendet teremteni. Mint könyvelő, ki csendben hazatér, , .. | ágy szélén mereng, morog, útrakél | puffannak apró, gyors lépései. (József Attila) || a. Rendbe hoz: a) vmit a rend(ezettség) állapotába tesz, helyez. Rendbe hozta a konyhát, a lakást. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre tészi a ruhácskát. (Gyulai Pál); b) vmin a szükséges javításokat végrehajtja; megjavít; rendbe hozza az épületet, a rádiót, a vízvezetéket; c) <vmely személyt> külső megjelenés, öltözködés szempontjából megfelelő állapotba tesz. Rendbe hozza magát. Hozd rendbe a gyerekeket, mert mindjárt jönnek a vendégek! d) <vmely elhanyagolt, bonyolult v. rosszul álló ügyet> kedvezően elintéz. Rendbe hozza az anyagiakat, a sógora ügyét.
2. Vmely cselekvés, történés zavartalan lefolyásának megszabott sora; meghatározott v. célszerűen kialakult egymásutánja. Az élet rendje: az élet alakulásának általános törvénye, a dolgok v. események szokásos alakulása; a természet rendje; a természet rendje szerint: úgy, ahogyan a természetben lenni, történni szokott. Ment minden a maga rendjén. A legnagyobb rendben folyt az előadás. Szóláshasonlat(ok): úgy (megy), mint annak a rendje: úgy, ahogyan kell, ahogyan kívánatos, szükséges. Ismered a földi rendet? | Le van győzve, aki szenved. (Reviczky Gyula) Nincs az a játék, amelynek a rendjét negyedóránál tovább lehetne magyarázni. (Gárdonyi Géza)
3. Olyan állapot, amely megfelel vmely szabálynak, törvénynek, s így lehetővé teszi vminek a zavartalan menetét. Erkölcsi rend: az általában erkölcsi felfogás; jó rend: nyugalom, béke; szép rend: összhang; a rend kedvéért; → bomlik a rend; nálunk rend van; rendbe → jön; rendben → van; most aztán rendben vagyunk; minden rendben van; rend(j)én: szabályszerűen; nincs rend(j)én; → túl a rend(j)én; rend(j)én való dolog; rendén van; itt valami nincs rendén; rend(j)én leteszi a vizsgát; biztosítja, helyreállítja a rendet. Nehéz volt fenntartani a rendet. Leül biztos öntudattal Hogy rendén a számadása. (Arany János) Különben se rend, hogy gazdasszony ne lakjék a házban. (Gárdonyi Géza) A népes temetésen a rendőrségnek kellett fönntartani a rendet. (Kosztolányi Dezső) || a. (elavult) <Írásműben> szerkezet, forma, versmérték.
4. Azoknak a szabályoknak, törvényeknek az összessége, amelyeket vmely közösségnek v. vmely személynek követnie kell, hogy vmi megfelelően, zavartalanul folyjon, történjék. Iskolai rend; annak rendje és módja szerint: szabályosan, a bevett v. megkívánt formának, eljárási szabálynak megfelelően. Mindennek megvan a maga rendje. Itt mindenkinek meg kell tartania a rendet. A rend rájuk nézve is kötelező. Egy kis kutyám vagyon, az is már úgy tudja a rendet, valamint én. (Mikes Kelemen) Még ha meg volt is rendje, módja szerint; kérdés: érvényes-e a házasság? (Mikszáth Kálmán) A szabadság sétára megy, | … Kezénél fogva vezeti | szép gyermekét a rendet. (József Attila) || a. Az ezekben foglalt követelmények, ill. az a tény, hogy a dolgok folyása ezeknek a követelményeknek megfelel. Rendet tart.
5. <A társadalomban> a termelési mód alapján kialakult szervezet, állapot, amelyet az államhatalmi szervek révén az uralkodó osztály tart fenn. A feudális rend; a burzsoá rend; a kapitalista rend; demokratikus rend; a szocialista rend; a társadalom gazdasági rendje; társadalmi rend. A régi rend megdöntése nélkül nem lehetett új életet teremteni. Vagyunk új Táncsicsok | S miként kend, remélünk. | Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. | Mi más rendre vágyunk. (Ady Endre) Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád – | a tőkéseké a haszon. (József Attila)
6. A szabályosan, egyenes vonalban egymás mellett v. egymás mögött álló személyek v. tárgyak sora. Az autók szép rendben álltak az utcán. A könyvek rendben sorakoznak a polcokon. Míg fönt a Mátyás ódon temploma | Szürkén sötétlik, múlt idők roma; És hosszú rendje apró sűrű háznak Fehérlik sorba … Alant a zölden tiszta nagy folyam, Mint egy smaragd tó bércek közt, olyan. (Arany János) || a. (katonaság, régies) A katonák, harcosok bizonyos célnak megfelelően elrendezett sora. → Hadi rend; → katonás rend; → kettős rendek; tábori rend → zárt rend. El rendetekbe! Vár az ütközet. (Vörösmarty Mihály) Gyűjti népét Laczfi Endre: | Hát egyszer csak vad futással Bomlik a pogányság rende. (Arany János) || b. Sorozatot alkotó elemek megszabott v. megállapodásszerű egymásutánja. Az ábécé betűinek rendjében.
7. (népies) A többé-kevésbé egyenes vonalban lekaszált és még föl nem szedett fű, takarmány v. gabona sora. Ritka, sűrű, vastag rend; rendekbe vágja a szénát; vkit → kivág a rendből; rendet vág a réten; renden ázik a széna; renden fekszik a sarjú; sűrű rendet vág vmiben: (átvitt értelemben is) sokat, sokakat elpusztít vmiből. Sej haj, ha elmék az Alföldre kaszáni, | Sűrű rendet fogok én maj vágni. (népköltés) A rendet a réten Már levágtuk régen. (Arany János) || a. Az ilyen sorban levő, lekaszált s a földön fekvő gabona, sarjú, széna, takarmány. Gyűjti, szárogatja a rendeket. A lekaszált rendek mind megáztak. Öt rendet hagyott még a mezőn, a többit behordta. Tűrőm, ha víg pünkösti nép A „rendet” elnyomtatja szépen. (Arany János) Forgatom villával a rendet. (Ady Endre) || b. jelzői használat(ban) (népies) Annyi <gabona, sarjú, széna stb.>, amennyi egy-egy ilyen sorban van. A réten hét rend szénájuk termett. Lekaszált nyolc rend bükkönyt. Tíz rend sarjút gyűjtöttek. || c. (népies) Vmely végzett munkának bizonyos, jókora mennyisége. Gergely még jó rendet olvasott. (Gárdonyi Géza) Moshatok egy rendet estig. (Móricz Zsigmond)
8. jelzői használat(ban) Teljes öltözéket tevő <ruha, fehérnemű>. Nem vittem egyebet, csak egy kis kézitáskát: egy rend fehérneműt, gallérokat. (Gárdonyi Géza) Mindössze egy rend foltozott, piszkos ruhája volt. (Kuncz Aladár) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Vmiből egy készletre való. Egy … kis festőállványt vettem, meg egy rend olajfestéket. (Gárdonyi Géza)
9. (történettudomány) <A hűbériség korában> a társadalomnak az akkori politikai és gazdasági viszonyok alapján kialakult vmely osztálya, csoportja, amelynek öröklött s csak számára érvényes jogai és kötelességei voltak. → Alsó rend; főnemesi, nemesi, úri rend; → harmadik rend; papi rend; → tisztesb rend; → karok és rendek. Hajdan ütlekkel magyarázták a mi atyáink, Hogy mi az alsó rend törvénye. (Fazekas Mihály) Nálunk a harmadik rend győzelmet sem aratott, s máris lejárta magát. (Ady Endre) Három gondviselőt is kirendeltem …, s éppen most akartam megbeszélni az országbíró úrral, hogy a negyediket a rendek közül neveznénk ki. (Móra Ferenc) || a. (ritka, régies) A társadalomnak, az emberi közösségnek vmely szempontból elkülönülő, külön választható csoportja. A belső renden levő szolgák; a kézművesek rendje. A rossz anya természeti ritkaság: ezer között egy-egy, s az sem a szegény renden. (Gárdonyi Géza) A zsúfolt templomot sem felejtem el …, elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok. (Móra Ferenc)
10. Szerzetesrend v. lovagrend. → Aranygyapjas rend; → kartauzi rend; → premontrei rend → szigorú rend; → templomos rend; a bencések, a piaristák rendje; kilép a rendből; rendet alapít; a rend tagjai közé lép. II. József eltörlötte a rendet. (Kazinczy Ferenc) Rendünk tagjai itt a határszéli kolostorban kissé elmaradottak a világtól. (Krúdy Gyula)
11. A kitüntetéseknek vmely osztálya, csoportja. [Orczyt] II. József, 1782-ben, Sz.-István rendje középkeresztjével díszíté. (Arany János)
12. (állattan) Az alrendek után következő s ezeket magában foglaló rendszertani egység (Ordo).
13. (növénytan) A családok után következő s ezeket magában foglaló rendszertani egység (Ordo).
14. (mennyiségtan) <A mennyiségtani értékek osztályozásában a tízes számrendszerben> az egyesek, tízesek, százasok stb. egymásutánja.
15. (vallásügy, történettudomány) Egyházi rend: a) a papi felszentelésben való részesültség mint a hét szentség egyike; b) a katolikus papok összessége. || a. (vallásügy) Rendek: a fölszentelt pap istentiszteleti szolgálatára jogosító egyházi rendfokozatok. → Alsó rendek.
Szólás(ok): rendben van a szénája (vkinek): ügyei kedvező elintézése miatt olyan helyzetben van vki, amelyben – vmely előzőleg nyugtalanító körülményt illetően – már nincs semmi gondja, baja. Közmondás(ok): rend a lelke mindennek: a megfelelő pontos elintézés az alapja a zavartalan, eredményes munkának.
Szóösszetétel(ek): 1. rendbiztos; rendbontó; rendcsinálás; rendérzék; rendfenntartó; rendszerető; rendzavaró; 2. ábécérend; államrend; állatrend; alrend; apácarend; becsületrend; betűrend; csatarend; életrend; érdemrend; étrend; főrend; hadrend; hangrend; harcrend; házirend; időrend; jogrend; kegyesrend; közrend; lovagrend; menetrend; munkarend; nagyságrend; napirend; órarend; oszloprend; sarjúrend; sorrend; származásrend; szerzetesrend; szobarend; szórend; táncrend; tanítórend; tanrend; térdszalagrend; ujjrend; ügyrend; ülésrend; vaskoronarend; világrend; vizsgarend.
