ráránt
ráránt ige
1. tárgyas <Eszközt, szerszámot> hirtelen, erőteljes mozdulattal megránt, meghúz, s ezzel erősen hozzászorít vmihez, rászorít vmire. Rárántja a hurkot. Erősebben kell rárántani ezt a rudat. Húzd rá! ordítá a vén halász, s azzal teljes erejéből rárántotta a legénység a kötelet. (Jókai Mór) || a. tárgyas Ráránt vkire, vmire: szándékosan v. véletlenül rálök, ráhúz vmit. Vö: ránt [1] (4a). Az anya rárántotta a gyerekre a takarót.
2. tárgyas (tárgyas igealak, tárgy nélkül is) (népies) <Vmely, rendsz. pattogó ritmusú nótát hegedűs, főleg cigányzenész v. cigányzenekar> a húrokon hirtelen rácsapott vonóval játszani kezd. A cigányok rárántották a csárdást. Rárántá … Juhgége s a banda, Megkezdé a táncot Legelébb a vajda. (Arany János) Vacsora után átment a társaság a táncterembe. Ott várt már felvont hegedűvel Csányi Pista bandája, s rárántotta a láb alá valót. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan ráránt vmire: <zenész v. zenekar> húros hangszer(ek)en hirtelen rácsapott vonóval vmit játszani kezd. A cigányok rárántottak egy csárdásra.
rárántás; rárántat; rárántó; rárántott.
