ráragad
ráragad tárgyatlan ige
1. Ráragad vkire, vmire: <ragadós v. ritk. horgas tüskékkel borított test, anyag> hozzátapad vkihez, vmihez v. belekapaszkodik vkibe, vmibe; vkire, vmire ragad. Az agyagos sár ráragadt a bakancsunkra. A bélyeg ráragadt a papírra. A ragasztó ráragadt a kezemre. Amint az árokparton futott, ráragadt a bojtorján.
2. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Ráragad vkire: <személy> túlzottan ragaszkodik vkihez, nem tágít mellőle, folyton vele v. a nyakán van, nem hagyja magára. Ez a gyerek ma ráragadt az apjára. Ez az alak ráragad az emberre, mint a kullancs.
3. (átvitt értelemben) Ráragad (vkire): <tréfás, gúnyos v. becéző elnevezés vmely tulajdonság, cselekedet, szólás alapján> maradandó kapcsolatba kerül vkivel; vkire ragad. Ráragad a csúfnév. Akkor ragadt rá a „Hüvelyk Matyi” név.
4. <Betegség fertőzés útján> átterjed, ragad (I. 5) vkire. A nátha könnyen ráragad az emberre. Mindig az életével játszik, minduntalan a betegek közt jár, magára is ráragad [a betegség]. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Ráragad (vkire): <tulajdonság, hangulat, szokás különösebb szándékosság, fáradság nélkül, pusztán a másokkal való érintkezés révén> többé-kevésbé sajátjává lesz vkinek. Vö: ragad (I. 5a). Ráragad a jókedv. A rossz példa hamar ráragad a gyerekekre. Az emberre körötökben ráragad a boldogság. (Kemény Zsigmond) A nagyobbik testvértől a kisebbikre is ráragadt az a mérhetetlen nagyravágyás. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Ráragad vkire vmi: <látás, hallás útján, rendszeres tanulás nélkül> könnyű szerrel elsajátít vki vmely ismeretet v. abból egy keveset. Vö ragad (II. 5b). Valami kevés ráragadt a német nyelvből. Nem tanult, csak azt tudja, ami az iskolában ráragadt. Iparkodott azt a kevés magyar szót, ami ráragadt, ékes beszéddé alakítani. (Jókai Mór)
ráragadó; ráragadt.
