raport
raport főnév -ot, -ja, (régies) rapport
1. (főleg katonaság, régies) Szóbeli v. írásbeli jelentés, jelentéstétel. Megteszi, végighallgatja, végignézi a raportot. Alauda uram a rapportot elkészítette a katonai parancsnokhoz. (Jókai Mór) || a. (elavulóban) Kihallgatás, főként fegyelmi ügyben, az alárendelt beszámolója feljebbvalójának. Raportra rendel vkit; raportra jelentkezik; raportra megy. A századparancsnok raportot tart. Rapporton voltam a kapitányomnál, Mért késtem oly sokáig a lányoknál? (népköltés) Velem ne packázzon, de tartsa illembeli kötelességének, hogy rapportra jelentkezzék előttem, az irgalmát nekie. (Móricz Zsigmond)
2. (kereskedelem, elavult) Jelentés, kimutatás.
3. (szövőipar) <A szövetben> a mintaelem szabályosan ismétlődő sorozata.
raportos.
