ránt [1]
ránt [1] ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas Erővel megragadva hirtelen kimozdít helyéből vkit, vmit. Magához rántotta a gyereket, hogy a villamos el ne üsse. Lőrinc … Ugratja, zavarja szegény paripáját, Ide-oda rántja, tekergeti száját. (Arany János) Széket rántott maga alá. (Jókai Mór) Sikáltam hajót, rántottam az ampát. (József Attila) || a. Magára ránt vmit: hirtelen és rendsz. akaratlanul úgy mozdít ki a helyéből vmit, hogy az v. annak tartalma ráesik. Magára rántja a forróvizes lábast. A gyerek magára rántotta a lámpát.
2. tárgyas <Kézifegyvert, szúró, vágó eszközt> támadás v. védekezés céljából, bizonyos erővel, lendülettel elővesz, helyéről gyorsan előhúz. Kardot, kést, tőrt, revolvert ránt. Végső volt honában, Ki a szabadságért Hősi kardot ránta. (Petőfi Sándor)
3. tárgyas (hangsúlyos határozóval) <Vmely testrészét> hirtelen elhúzza, félrehúzza; megrándítja. Fülig rántotta a száját nevettében. (Vas Gereben) || a. tárgyas (ritka) Vállat ránt: vállat von. Attól tartok, hogy ezután Nem gyűlölök már igazán; Tán magam nem leszek rosz, de Mi haszna? | Ha hidegen vállat rántok A roszra. (Petőfi Sándor)
4. Magára v. vmijére ránt vmit: gyorsan magára v. vmely testrészére húz, felhúz, magára kap vmit, kül. vmely ruhadarabot. Magára rántotta a kabátját és elrohant. Fejére rántá paplanát. (Jókai Mór) Magára rántotta hat, kőkeményre vasalt szoknyáját. (Justh Zsigmond) || a. Vkire ránt vmit: gyorsan más vkire húz vmit, kül. takarót. Vö: ráránt (1a). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ránt. Az anya a gyerekre rántotta a paplant.
5. tárgyas (átvitt értelemben) Vkit, vmit magával ragad, sodor vhová. Sárba ránt vkit: meggyalázza, becsületébe gázol. Bajba rántotta a barátját. Magammal rántottalak vesztembe. (Eötvös József) Elfáradtam már, messze még a part? | Mely béfogad révébe; … . vagy az örvény? | Mely nyúgodalmat … ad, midőn Mélyébe ránt. (Petőfi Sándor)
6. tárgyas (ritka) <Vmi írásjelet> sebtében firkant, húz a papirosra. A két pont közé egy vesszőt rántott. (Vas Gereben)
7. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Vkit v. vmit megmarkolva helyéből hirtelen kimozdít. Mérgében hatalmasat rántott rajta. Egyet rántott a széken. || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Vmit hirtelen meghúz. Egyet, nagyot stb. ránt vmin. Hármat is ott a nadrágszíján, mégis bő maradt. Nagyot rántott a csengőn. Kont a bajuszán egyet ránt. (Petőfi Sándor) A paraszt egyet rántott a szűrin. (Jókai Mór) A kötelet húzó munkások valami … dal ütemeire egyet-egyet rántottak a kötélen. (Mikszáth Kálmán)
8. tárgyas (népies) <Nótát> húz (III. 2). Rántsatok valami jó frisset! A derék hangász-kar … frisset rántott a daliák lába alá. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. varga.
Igekötős igék: átránt; beránt; beleránt; elránt; előránt; felránt; hátraránt; helyreránt; kiránt; leránt; megránt; összeránt; ráránt; visszaránt.
rántható; rántó.
