rangsor
rangsor főnév
1. (1945 előtt) <Kizsákmányoláson alapuló társadalomban> méltóságbeli rangok, rendfokozatok egymás alá, ill. fölé rendelt sora, sorrendje, mint a társadalmi megkülönböztetés alapja. A gróf rangsorban a báró fölött állt. || a. Hivatali beosztás, munkakör alapján megállapított alá-, ill. fölérendeltségi viszony. A miniszter első helyettese rangsorban a miniszter után következik.
2. (1945 előtt) A hivatali egymásutánt feltüntető jegyzék; ranglista. Megkereste nevét az új rangsorban.
3. (átvitt értelemben) Anyagi, erkölcsi v. szellemi képességeknek, teljesítményeknek v. ezek díjazásának egymáshoz való értékbeli viszonya. A manufaktúra a munkaerők rangsorát fejleszti ki, s ennek a munkabérek rangsora felel meg. A görög filozófusok rangsorában Platón és Arisztotelész az első helyen áll.
rangsori; rangsorú.
