rángat
rángat tárgyas ige -tam, -ott ..asson
1. Gyors egymásutánban többször megránt vmit. Rángatja a kötelet; rángatja a vállát: rendsz. közönyösséget, érdektelenséget v. semmibevevést kifejezve egyszer v. többször felhúzza, megrántja a vállát. Türelmetlenül rángatja a csengőt. Szél rángatja rongy ruhámat. (Vörösmarty Mihály) Éktelen káromkodással rángatta a lovak zabláját. (Gárdonyi Géza)
2. (bizalmas) Magára rángat: <ruhafélét> sietve felhúz, magára kapkod. Sietve rángattam magamra a retyerutyámat. (Mikszáth Kálmán)
3. Rángat vkit, vmit: <betegség> emberi testet, ill. vmely testrészt rángatózni kényszerít. Görcs rángatja a lábát. Epileptikus görcsök rángatták ezt az embert, kövér polgárarca rettenetes kínokban vonaglott. (Karinthy Frigyes)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Megbízással, feladattal, kéréssel, kérdezősködéssel sűrű egymásutánban terhel vkit, alkalmatlankodik vkinek. Sok dolgom van, ne rángassatok folyton. Egész nap ide-oda rángattak. Cselédnek használják, nagygazda portáján rángatják, kínozzák. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. drót.
Igekötős igék: agyonrángat; berángat; belerángat; előrángat; felrángat; kirángat; lerángat; megrángat; összerángat; szétrángat; visszarángat.
rángatás; rángatható; rángató; rángatott.
