ráng
ráng tárgyatlan ige -ott, -jon; -ani (-ni) (népies)
<Emberi v. állati test v. ennek egyik tagja> rángatódzik. Ráng az ajka, az arca a dühtől. Minden arcizma rángott. Barnabás diáknak a düh és kétségbeesés miatt reszketett, rángott minden tagja. (Kemény Zsigmond) Csak a bukás várt, … – hamis | Gesztussal rángtam, rossz, ijedt szinész. (Tóth Árpád) A nagyvárosban éltem, hol a börzék | … üvöltenek és mint megannyi torzkép | az ember-arcok görcsbe ránganak. (Kosztolányi Dezső)
rángó.
