ránc
ránc főnév -ot, -a
1. <Ruha-, bőr- v. papírféle anyagon> hajlott v. egyenes vonalú, gyak. hullámos, hosszabb ki-, ill. betüremlés. A drapéria, a függöny ráncai. Ráncok keletkeznek a ruha ujján; elrendezi a ráncokat az övnél. || a. <Ruhán> szabási hiba következtében keletkező ilyen ki-, ill. betüremlés. A hátán ráncot vetett a kabát. Bevesz belőle, hogy eltűnjön a ránc. || b. (ruházkodás) Női ruhaneműn v. férfi fehérneműn> díszítésként alkalmazott egyenes vonalú, levarrt v. levasalt kisebb hajtás. Ráncokat varratott a szoknyára. A szoknya kiszakadt ráncaiból a fodrok megtépve, cafatokban lógtak le. (Mikszáth Kálmán) || c. <Ruhafélén> törésszerű gyűrődés. Ráncot vasalt az ing nyakára.
2. <Ember v. állat bőrén> ehhez hasonló alakú gyűrődés v. bevágásszerű vonal alakjában jelentkező árkocska. Az arc, a homlok, a kéz, a könyök, a térd ráncai. Csupa ránc az arca. Már gyűlnek a ráncok a szeme körül. Ami eddig ott lent volt, ruháján, Odafönn van most a ránc orcáján. (Petőfi Sándor) Homlokán, halántékán … éppen elég ránc volt. (Krúdy Gyula) || a. <Arcbőrön, kül. homlokon> rendsz. indulat hatására keletkező ilyen gyűrődés v. árkocska. Ráncba → húzza; ráncokba → verődik; ráncba → vonja. Ráncok jelentek meg homlokán. A homlokán ráncok húzódtak, ültek. Ráncot vont homlokára a gond. Feláll a király is hímzett sátorában, Mind a két ajaka reszket haragjában, Homlokán a ráncok sűrübbre vonúlnak. (Arany János)
Szólás(ok): ráncba szed: <vkit v. vmely kisebb közösséget> szigorú fegyelemre szoktat; megfegyelmez.
Szóösszetétel(ek): szemberánc.
ránctalan.
