rámér
rámér tárgyas ige
1. Rámér vmit, vmennyit vmire: vmely megadott, ill. felvett távolságot, hosszúságot körzőnyílással v. más mérőeszközzel vhova átvive kijelöl. A kör sugarát hatszor ráméri a kör kerületére. Rámért a lécre ötször harminc centimétert.
2. Vmire rámér: <vmennyit ugyanabból v. másból> vmely megmért anyaghoz, áruhoz még hozzámér. A cseresznyéből rámért még egy kilót. Mérjen még rá két kilót abból a fekete szőlőből is.
3. (ritka) Vmit v. vmilyent, vmekkorát v. vmennyit rámér vkire, vmire: vmilyen v. vhány erős ütéssel ráüt. Rámért két erős ütést az ellenszegülő állatra. Rámért vagy ötöt az ellenfelére. || a. (régies) Rámér vhány botot v. vhányat vkire: <főleg a feudális társadalomban szokásos büntetésképpen> vhány botütést sújt rá. Rámértek a legényre ötven botot. Rámért olyan huszonötöt, hogy … Az egykori várnépség megragadta Veszelka Jánost, és rámérte a huszonötöt. (Krúdy Gyula) || b. (ritka) <Lőfegyvert> ráirányoz vkire, vmire, nekiszegezi vkinek, vminek. A vadat …, ha te nem lőném is …, de legalább rámérném a fegyvert. (Vas Gereben) || c. (ritka) Rámér vmit (vmely büntetést, csapást) vkire: vmely büntetéssel, csapással sújtja. Visszaemlékezett arra a fogadalmára, hogy bármit is mér rá a sors, zúgolódás nélkül fogja elviselni. (Móricz Zsigmond)
4. <Feladatot, kötelességet, ill. vmit feladatként, kötelességként> ráró vkire. A tisztelt akadémia alapszabályának teszek eleget, mely minden belépő tagra rámérte e kötelességet. (Csengery Antal)
Vö.: mér (9, 9a). rámérés; ráméret; rámérhető; rámérő; rámért.
