ráköszönt
ráköszönt ige
1. tárgyas Ráköszönti a poharat vkire: felköszönti, s az egészségére iszik. Vö: köszönt (4). Az idegen … ráköszöntve a poharat a gazdára, egy férfias hajtással kiüríté azt. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) Felhozá a jó bort gyönyörű Piroska. … | Unszolá az apja, „kínáld a vendéget.” Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordul, Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul. (Arany János)
2. tárgyatlan (választékos) <Vmely időszak> vki számára elérkezik. Vö: köszönt (5). Ráköszöntött az éjszaka. A következő ezer év mostoha viszonyok között köszönt rá hősünkre. (Karinthy Frigyes)
ráköszöntés; ráköszöntget; ráköszöntő; ráköszöntött.
