rakat [1]
rakat [1] tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
Vmit rakat vkivel: megparancsolja, okozza v. úgy intézi, hogy vki rakjon vmit. Fát rakat a kályhára; tüzet rakat; sorba rakatja a könyveit; a bálákat halomba rakatja. A szekrénybe rakatta a fehérneműt. Pénzét a bankba rakatta. Autóra rakatta a gyerekeket. Kontyba rakatta a haját. A tele zsákokat a kocsira rakatta. A házára emeletet rakatott. Bilincset rakatott a betörőre. Nagy terhet rakatott a vállára. Jó állásokba rakatta rokonait. János vitéz pedig rakatott nagy tüzet. (Petőfi Sándor) Egy új szobát rakatott a házához. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: alárakat; átrakat; elrakat; felrakat; félrerakat; helyrerakat; hozzárakat; kirakat; körülrakat; különrakat; lerakat; megrakat; mellérakat; odarakat; összerakat; rárakat; széjjelrakat; szétrakat; végigrakat; visszarakat.
rakató; rakatott.
