ráhajt [2]

Teljes szövegű keresés

ráhajt [2] tárgyas ige
1. tárgyas <Kül. fejet> lehajtva ráfektet vmire. Ráhajtotta fejét a fia vállára.  János ráhajtotta a fejét a két karjára. (Gárdonyi Géza)
2. <Hajtható, ill. hajlítható anyagot> úgy hajt, ill. úgy hajlít meg, hogy az egyik, rendsz. kisebbik része ráfeküdjék a másik részére v. vmely más (közbeeső) tárgyra. Ráhajtotta az abroszt a tésztára. A szegek kiálló végét ráhajtotta a ládára.
Vö: hajt [2] (1b, 2).
ráhajtás; ráhajtat; ráhajtható; ráhajtott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT