rágyújt
rágyújt ige
1. tárgyas <Házat, ólat> ártó szándékkal olyankor gyújt meg, amikor a szóban forgó személy, állat benne tartózkodik; vki fölött meggyújt, vkire gyújt vmit. Rágyújtotta a házat régi haragosára. Rágyújtotta az istállót a lovakra, s azok bennégtek. Haragjában az apja beadta egy lakatoshoz inasnak …: hát nem rágyújtotta a szegény lakatosra a házat, mindjárt az első éjjel? (Jókai Mór)
2. tárgyas (ritka) <Villanyt> vmely sötét helyiségben az ott tartózkodó szóban forgó személy meglepetésére hirtelen meggyújt v. felgyújt. Azt hitte, egyedül van a szobában. Egyszer csak valaki rágyújtotta a villanyt.
3. tárgyatlan Rágyújt vmire: vmely dohányzó eszközben a dohányt meggyújtva, a cigarettát, pipát stb. elkezdi szívni. Gyújts rá! Rágyújtott egy szivarra. Befordúltam a konyhára, Rá gyujtottam a pipára. (Petőfi Sándor) Előkeresték a pipát, megtömték, rágyújtottak, s nézték édesapám munkáját. (Móricz Zsigmond) Poros, fekete dohányból cigarettát sodort, és rágyújtott. (Nagy Lajos)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) Rágyújt (vmire): vmely nótát, dalt énekelni kezd. Rágyújtott egy régi nótára. Anka rá is gyújtott egy melankolikus … dalra. (Mikszáth Kálmán) Megeresztette azt a szép bariton hangját, s rágyújtott, hogy: „Lekaszálták már a rétet …” (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Rágyújt vmire: nagy hévvel megkezd vmely beszédbeli megnyilatkozást v. sírást, ordítást. A megvert gyerek rágyújtott a bömbölésre. Gyuszi rágyújt a veszekedésre, hogy elfelejtesse magával a fizetést. (Jókai Mór) Miska rágyújtott [a leckére], s egész az ónodi gyűlésig fújta el hibátlanul. (Mikszáth Kálmán)
rágyújtás; rágyújtat; rágyújtó; rágyújtott.
