ragyogó
ragyogó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Általában olyan, aki, ami ragyog. Ragyogó ablaküveg; ragyogó fegyver; ragyogó szerszám. Későbben megváltoztak játékai, látván | … száguldó bátyja kezében A ragyogó fegyvert. (Vörösmarty Mihály) Ragyogó páncélokat emelnek ki a szekérből. (Gárdonyi Géza) Hűvös volt eleinte a hangulat a virágos, ezüsttől ragyogó asztal fölött. (Kaffka Margit) Ragyogó aranybarna ló verte … nagy patáit a flaszterhez. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben) Örömet, boldogságot, bizakodást sugárzó <szem, arc>. A leány örömtől ragyogó arccal tapsolt. (Jókai Mór) Szeretnél-e vitéz lenni, fiam? – Szeretnék, – mosolygott ragyogó szemmel a gyerek. (Gárdonyi Géza)
3. Olyan <idő, időszak, időjárás>, amikor a nap ragyogva süt; napsütéses; verőfényes. A nénike … egy diadalmasan ragyogó nyári napon a miniszter magas színe elé kerül. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) Az átlagos fölé emelkedő, nagyon feltűnő, rendkívüli <szépség, ill. szép személy, kül. nő>. Ragyogó nő, teremtés. A hölgy ragyogó szépség; öltözete csupa tarka hímzés. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos) Rendkívül, különösen, szokatlanul éles, bámulatra méltó <ész, értelem, tehetség>. A legragyogóbb természetes ész elszakadt a jutalmazóbb tanulmányoktól. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen észre, értelemre, tehetségre valló; nagyszerű, pompás, kiemelkedő. Ragyogó gondolat, ötlet. Kuthy ragyogó tolla belefáradt nagyszerűnek kezdett Hazai rejtelmeibe. (Jókai Mór) Fiatal asszonyok … a ragyogó tollú regényírónak nyújtják át hódolatukat. (Móricz Zsigmond)
6. (többnyire tagadó mondatban) (átvitt értelemben, kissé választékos) Anyagilag v. erkölcsileg igen kedvező <életkörülmények, helyzet, állapot>. Ne hidd, hogy az ő világi állapotja … valami ragyogó. (Tompa Mihály) A kisebbik testvér sorsa éppen nem volt valami ragyogó. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Rendkívül kedvezőnek, előnyösnek, vonzónak mutatkozó, csábító, vonzó <lehetőség>. Ragyogó ajánlat. Ragyogó lehetőségei kínálkoztak.
7. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Értékben, ill. eredményben> magasan kiemelkedő, nagyszerű. Ragyogó győzelem, siker, teljesítmény. Ragyogó példáját adta a baráti hűségnek. A darabot ragyogó rendezésben újították fel. Hadd lássuk, hányan indultak a ragyogó példa nyomán. (Vas Gereben)
8. (gyak. tagadó mondatban) (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki vmely minőségben, munkakörben igen kiváló. Ragyogó író, költő; ragyogó orvos; ragyogó tenorista, zenész; nem valami ragyogó énekes. Nem volt ragyogó diák. Mindig elégséges és elégtelen közt ingadozott. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -ja <Enyhe szitokként v. méltatlankodó felkiáltásként.> Azt a ragyogóját!
ragyogós.
