ragya

Teljes szövegű keresés

ragya főnév ragyát, ragyája (főleg egyes számban)
1. (népies) Vmely hegesedéssel gyógyult betegség, főleg hólyagos himlő kiütéseinek apró kis gödröcskékből álló nyoma a bőrön, kül. az arcon; ripacs. Kiverte az arcát a ragya: tele van az arca ragyával; megveri a ragya.  Fiatal koromban megverte ábrázatomat a ragya. (Jókai Mór)
2. (népies, növénytan, mezőgazdaság is) <Gombák, baktériumok v. eső- és harmatcseppek által összegyűjtött napsugarak, ill. rossz permetező szerek hatására> a növények levelein, ritk. termésén, olykor kis dudorokban jelentkező apró, megbarnuló, majd elszáradó foltosság. Fertőző ragya; elveri a ragya; ragya verte v. ütötte (meg) a dinnyét, a gabonát, a szőlőt.  Szipoly és sáskaraj tojt ott, S amit ez is meghagya, Elsütötte a ragya. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (népies) Ilyen betegség keletkezésére kedvező, ezt részben előidéző, forró, napsütéses időben hulló eső, zápor. Ragya esik.  Permetezni kezd … egy átsuhanó felhőből a ragya. (Bársony István)
4. (népies, enyhén durva) <Indulatos beszédben, szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> Üsse meg v. verje meg v. verje ki a ragya ezt a gazembert! Hogy a ragya üssön belé ebbe a fejszébe, nem akar vágni.  Hogy ragya verjen, marjon mindenütt, Hogy jőjjön a döghullák varja Mindenkire, aki vén, savanyú Akaratát most piszkosan akarja Lelkünkön… (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. ragyaeső; ragyahullás; ragyarozsda; ragyaütött; 2. levélragya; szőlőragya.
ragyállik; ragyázik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT