rágondol
rágondol ige
1. tárgyatlan Rágondol vkire, vmire: vmely szóban forgó személyt, dolgot emlékezetébe idéz, gondolatait ráirányítja, ráemlékezik. Még most is borsódzik a hátam, ha rágondolok. Rágondolt a fiára. Ah, szende hölgyek! köny csorog Szememből, ha rágondolok: Hány szép tanács, hány bölcs dolog | … kárba vesz. (Arany János–Burns-fordítás) Örömmel gondolt rá, hogy nemsokára megint emberek között lesz. (Babits Mihály) Sátán vagy holló! | … Itt ne hagyd egy árva tollad, nehogy arról rágondoljak, | mit hazudtál e szobornak vállán ülve peckesen! (Babits Mihály–Poe-fordítás)
2. tárgyas (népies, régies) Rágondolja magát vmire: rászánja magát, elhatározza magát vmire. Mindjárt megjön, ha rágondolja magát … (Tolnai Lajos) Mindenki ott van a zászlók alatt, még a korhely Laczkó Boldizsár is rágondolta magát. (Mikszáth Kálmán) Mikor indul Tokajból a komp? – Hát csak indul, indul…, amikor rágondolja magát. (Mikszáth Kálmán)
rágondolás; rágondoló.
